Küldetés

A „Mind the gap” egy ikonikus veszélyt jelző tábla a londoni metróban. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a metró szerelvény és a peron között van egy kis rés (gap), amibe könnyen megbotolhatunk, ha csak úgy megszokásból kilépünk.

Érdekes, hogy az angolban arra, hogy odafigyelni valamire ugyanazt a szót használják, mint az elme fogalmára: mind. A gap angol szót pedig gyakran mondják nemcsak a fizikai résre, hanem az elérni kívánt és a jelenlegi állapot közötti különbségre is.

Mind – the gap: ezzel a kis szójátékkal utalok arra, hogy a lehetséges legjobb és a jelenlegi állapotunk között sokszor az elménk jelenti az áthidalandó „rést”.

Az, hogy minden fejben dől el, a létező legnagyobb közhelyek egyike.
De mégis igaz.

Az elmúlt évek vezetőfejlesztési munkái mind jobban megerősítették bennem, hogy a sikert a sikertelenségtől, az eredményt az eredménytelenségtől, a boldogságot a boldogtalanságtól az emberek fejében lévő gondolatok, érzések, beidegződések választják el:

  • Fel tudjuk ugyan idézni életünk főbb történéseit, de arra sokszor vakok vagyunk, hogy az élettörténetünk mögött rejlő összefüggéseket, mintázatokat felismerjük.
  • Képesek vagyunk ugyan megfogalmazni, hogy miben vagyunk tehetségesek, mi az, amit jobban tudunk csinálni másoknál, de mégsem erre építjük fel a karrierünket.
  • Naponta hozunk ugyan döntéseket, de csak nagyon ritkán vesszük számításba, hogy mit mond a belső hangunk arról, helyes-e ez a döntés vagy sem. Utólag azután már nagyon bölcsen állítjuk: „hiszen már akkor tudtam valahol, hogy ennek nem lesz jó vége”.
  • Adottságnak tekintjük, és mint egy zsémbes lakótársat, elfogadjuk saját önkorlátozó gondolatainkat. Megtanulunk együtt élni belső akadályaink rossz társaságával, pedig hatalmunkban állna változtatni rajtuk.
  • Lehet, hogy rendelkezünk vonzó jövőképpel, de mégsem formálunk belőle konkrét célokat, nem rendelünk hozzá konkrét teendőket és nem alakítunk ki a célunk elérését támogató szokásokat sem.

Ha a fentiekben magadra ismertél, akkor elárulom, hogy én is – mindannyian ösztönösen így működünk.

Az önismeret tudatosságot, odafigyelést, energiát igényel. Sokszor bizony kellemetlen szembenézéseket idéz elő. Kudarcok egész sorozatán keresztül vezet az út, de mégis meg kell tanulnunk áthidalni azt a hézagot, ami elválasztja jelenlegi önmagunkat attól a személytől, akivé a legszívesebben válni szeretnénk. Ez az a ’gap’, amivel nekünk dolgunk van.

Félre ne érts! Nem a gyengeségekről beszélek! A gyengeség fogalmában különben sem hiszek: az, hogy valamiben úgy érzem, rossz vagyok, az azt jelenti, hogy nem fontos számomra, nem akarok vele foglalkozni, lehet, hogy félek is tőle.

Az elme-rés (avagy ’mind gap’) azonban nem gyengeség, éppen ellenkezőleg: rejtett erősség, kiaknázásra váró potenciál. Olyan belső kincsesbánya, amelyet még nem fedeztél fel, nem aknáztál ki magadban.

Lehetséges, hogy az ország legszegényebb falujának legrozogább kis kunyhója alatt fekszik a világ legnagyobb aranykészlete, és ugyanígy meglehet, hogy az életed jelenlegi felszíne alatt van a te saját aranybányád.

Ami soha senki másé nem volt és nem is lesz.

Ami semmi másra nem vár, csak hogy felfedezd, a felszínre hozd és elkezd végre használni.

Ebben szeretnék neked segíteni.

Mezőffy Bálint
Mind – the gap

Forrás: youtube.com