A SMART-célok megölik a boldogságot?

Az évkezdet a fogadkozások, célkitűzések szezonja. Mint ahogy Halloween előtt a bolti tökök, úgy szaporodnak meg január elején a közösségi médiában a célkitűzések fontosságát hangsúlyozó szösszenetek is.

Tegyünk hát mi is hasonlóan, azonban adjunk egy kis Mind – the gap ízt neki!

Ki ne hallott volna a SMART modellről? Lassan már nem tudsz olyan önsegítő videót vagy írást mutatni nekem, ahol ne írna, beszélne a szerző a célkitűzések kapcsán erről a bűvös öt betűről.

Csak röviden: arról van szó, hogy egy nagyon okos ember egyszer kitalálta, hogy a jó célnak öt ismérve van. Nem négy és nem hat, hanem éppen öt. Az ismérvek kezdőbetűiből áll össze a SMART betűszó. Íme: Specific, Measurable, Attainable (mások szerint Achievable), Realistic (mások szerint Relevant), Time-bound (vagy Time-based, ez kb. tényleg ugyanazt jelenti).

Látjuk, hogy noha az elnevezésekben nincs teljes konszenzus, de mégis, ha ránézünk erre az öt ismérvre, elég logikusnak tűnik. Jó, ha a cél specifikus (konkrétan valamire irányul és nem általánosító), fontos, hogy tudjuk mérni, hiszen a mai világban ami nem mérhető, az nem is létezik. Az sem árt, ha reális és elérhető célt tűzünk ki (bár egyesek szerint bármi elérhető, ha igazán akarod, és akkor az lesz a realitás). A határidő pedig a világ legjobb motivációs eszköze, mint ismeretes.

Nincs tehát ezzel semmi baj, nem igaz? Nos, a valóságban nem pont ez a tapasztalat.

Nagyon sok (túl sok!) demotivált, frusztrált vagy boldogtalan embert látok ugyanis annak ellenére, hogy teljesen szabályos SMART célok szerint élnek, dolgoznak. Még tavaly elkezdtem ezen gondolkodni, ezt követte némi utánaolvasás, kutatás. Ez a sok-sok minden azután egy kérdéssé kezdett összeállni bennem:

 

„Nem lehet, hogy a SMART célok erőltetésével boldogtalanná tesszük önmagunkat és egymást?”

Bár a választ erre a kérdésre bevallom, nem tudom (inkább sejtéseim vannak, no meg a munkatapasztalatom), de mégis úgy érzem, hogy igazságtalan a SMART-ot hibáztatni. Jó az nagyon is, de mégsem elégséges. Szerintem egy csomó minden olyan szempontot nem vesz figyelembe, ami talán sokkal fontosabb, mint bármelyik ismérv ezen öt közül.

Összeszedtem néhány ilyet, felhasználva Sonja Lyubomirsky pszichológus, boldogságkutató és Martin Wehrle mester coach ajánlásait. Lássuk akkor:

A cél legyen valami olyan, amit el akarok érni vagy amihez közelebb akarok kerülni, ahelyett, hogy valaminek az abbahagyásáról vagy csökkentéséről szóljon. Emiatt nem jó cél pl. a „dohányzás abbahagyása”, hiszen az olyan dologra vonatkozik, amit nem akarok (dohányzás). Allen Carr legendás dohányzás leszoktató könyve például azért is annyira sikeres, mert arra tanít meg, hogy kerülj közelebb a cigaretta nélküli élethez és érezd át, hogy az mennyire jó. Legyen a cél pozitívan megfogalmazva: mit szeretnék (ahelyett, ami most van)?

Olyan legyen a cél, amit igazán, szívből szeretnék elérni, ami közelebb visz valamihez, ami belső kielégülést okoz számomra!

Legyen a cél elérése általam befolyásolható, legyen meg a kontrollom felette – vagy legyen a cél része megszerezni a kontrollt!

Játszunk el azzal a gondolattal, hogy ha majd elértük a célt, akkor azt miből fogjuk mi és más személyek észrevenni? Milyen látható, lekamerázható jelei lesznek ennek? Ha nem tudunk ilyet elképzelni, akkor jó eséllyel nem fogjuk tudni elérni – “kép-telenek” leszünk rá. Csodálatos a magyar nyelv, nem igaz? Neuropszichológiai vizsgálatok egyébként igazolták is azt a sejtést, hogy nagyban segíti a cél elérését, ha el tudjuk filmszerűen is képzelni, hogy milyen lesz az elérés utáni állapot. Mit fogunk látni, hallani, milyen lesz a körülöttünk lévő emberek viselkedése, hangulata, stb.

Igyekezzünk hiteles (autentikus) célokat kitűzni! Autentikusság alatt azt értjük, hogy a cél valóban a mi célunk legyen, ne pedig a külső elvárások, szüleink, vezetőink, kultúránk által belénk ültetettek. Azért szülessen meg cél, mert mi létre akarjuk hozni a végeredményt!

A céljaink legyenek egymással harmóniában, egyik cél erősítse a másikat és dolgozzanak össze a „nagy” cél érdekében! Legyen az egész olyan, mint egy óramű, amiben minden kis alkatrész egy-egy cél – a végcél azonban nem a szerkezet működése, hanem az idő pontos mutatása!

Merjünk rugalmasan változtatni a célokon! Érdemes már eleve olyan célokat kitűzni, ami szükség esetén módosítható, kalibrálható. Jusson eszünkbe, hogy egy módosított cél még mindig motiválóbb, mintha fel kell adnunk az eredetit, mert nincs benne mozgástér.

Change your actions, not your circumstances! – Ne a körülményeidet akard jobbá tenni, hanem törekedj „cselekvési célok” kitűzésére! Én például elkövettem még tavaly is azt a hibát, hogy az üzleti célokat kizárólag bevételi alapon határoztam meg. Lyubomirsky-ék csapata 2006-ban egy ezzel kapcsolatos vizsgálatban azt találta, hogy a „körülmény”-célok elérése csupán pillanatnyi boldogságnövekedést okoz. Az ember egy idő után hozzászokik a több pénzhez, a jobb autóhoz, a nagyobb házhoz. Ha azonban a célom az, hogy olyan tevékenységeket építsek be a saját működésembe, amik végül előállítják ezeket a körülményekbeli változásokat, akkor maga a tevékenység válik motiválóvá.

Fentebb felsoroltam tehát a SMART modell ismérvein túl további nyolc fontos szempontot, és biztosan van még ezen kívül is sok, amire eddig nem bukkantam rá.

Ha tudsz ilyet, akkor írd le bátran kommentbe!

Nektek amúgy melyik a legfontosabb szempont ezek közül?

Felhasznált irodalom:

CARR. A (2017) Leszokni a dohányzásról? Így könnyű! Park Kiadó

LYUBOMIRSKY, S. (2008) Hogyan legyünk boldogok? Ursus Libris

SHELDON, LYUBOMIRSKY (2006) Achieving sustainable gains in happiness: change your actions, not your circumstances. Journal of Happiness Studies (2006) 7:55-86

WEHRLE, M. (2010) A 100 legjobb coaching gyakorlat. Z-press

A “kép-telen” nyelvi csoda Rácz Kriszti személyes közlése, melyet ezúton is köszönök!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: google
Google+
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn

További cikkek: