Az érzelmek varázslatos természete 1. rész

Milyen érzés van most benned?” – ha coaching beszélgetésen vagy egy tréningcsoportban felteszem ezt a kérdést, az esetek 99%-ában kétféle válasz érkezik: „”, illetve „rossz”.

A „Hogy érzed most magad?” kérdésre általában még egyszerűbb válaszok születnek:

Jól.

Vagy pedig: „Nem jól.

Ha tovább firtatom, hogy mégis hogyan tudnád megnevezni vagy akár körülírni ezt az érzést, összeráncolt szemöldökök és a „hát, nem tudom, nehéz” típusú válaszok érkeznek.

Érdekes, hogy egy életünkre ennyire nagy befolyással bíró jelenségről, mint az érzelmek, mennyire nehéz beszélni vagy akár csak gondolkodni is. Sokszor még annyira sem vagyunk jóban velük, hogy a nevén tudnánk nevezni őket. Olyan messzire pedig már nagyon kevesen merészkednek, hogy megpróbálják megérteni, hogyan hatnak rájuk saját érzelmeik, mitől alakulnak ki és hogyan befolyásolják ezzel mások viselkedését. Szó, mi szó, nagyon kevéssé értjük a saját érzelmi világunk működését.

Először is volna itt egy zavarba ejtő kérdés, amit érdemes mindjárt az elején tisztázni.

Biztosan te is elgondolkodtál már azon, vajon miért vannak egyáltalán érzelmek. Szubjektív megélésünk sokszor az, hogy egy-egy nehéz helyzetet érzéseink csak még nehezebbé, még kuszábbá tesznek. De hát nem éppen a tiszta, logikus gondolkodás lenne hasznos a nehéz helyzetekben? Nem lehet, hogy az esetek többségében inkább a józan eszünkre kellene hallgatnunk és az érzelmek csak bezavarnak ebbe a képbe?

Nos, a logikus gondolkodás képessége evolúciós értelemben nagyon friss találmány, legjobb esetben is mindössze 2 millió évvel ezelőtt jelent meg valamelyik ősünknél. Az érzelmek mechanizmusa azonban már sokkal régebben kialakult, a legkorábbi emlősöknél is bizonyítottan jól kifejlett és működésében nagyon hasonló az emberéhez. Ez alsó hangon is legalább 100 millió éves múltat jelent. Erre az ősi – még gondolkodás előtti – rendszerre épült rá a fajunkra jellemző gondolkodási szisztéma. Éppen ez okozza a legtöbb galibát: van egy száz millió éve sikeresen működő szerkezetünk, és íme, itt van nekünk az ember, aki a földtörténet során először elkezdett logikusan gondolkodni.

Az evolúció úgy oldotta meg ezt a helyzetet, hogy egyszerűen összehegesztette ezt az ősi érzelmi mechanizmust a modern, logikus gondolkodás emberi rendszerével. Ennek következményeképpen az érzelmek megjelenésében egy sor automatizmus került összekötésre gondolkodási vagy más szóval kognitív folyamatokkal, létrehozva ezzel egy rendkívül komplex fiziológiai – pszichológiai rendszert. Ez volna a mi érzelmi világunk.

Mit jelent ez a komplexitás? Barbara Fredrickson pszichológus például az alábbi jelenségeket húzza alá az érzelmek keletkezése kapcsán:

Az érzelmek kontextuálisak

Az érzelmek nagyrészt helyzetfüggőek. Ez azt jelenti, hogy valamilyen helyzetben tapasztalt történés indítja el azt a folyamatot, aminek végeredményeképpen létrejön egy érzelem bennünk. Izgatottságot vagy félelmet érezhetünk például munkahelyünkön az éves teljesítményértékelő beszélgetésre menet, illetve elégedettséggel, büszkeséggel tölthet el minket, ha a munkánkról kérdeznek minket egy interjúhelyzetben.

A helyzetfüggőség alóli kivételt ez alól egyedül az ún. elsődleges érzelmek jelentik, de nem szeretném lelőni a poént, hiszen éppen erről szól majd a cikksorozat harmadik része.

A lényeges tehát ezen a ponton annak tudatosítása, hogy a számunkra jelentéssel bíró helyzetek érzelmeket váltanak ki belőlünk.

Az érzelmek belső értékeléseink eredményei

Érdekes módon ugyanaz a helyzet teljesen más érzelmeket képes kiváltani az egyes emberekből. Van, aki imád sok ember előtt beszélni (izgatottság, büszkeség), mások tartanak ettől (félelem, szégyen). Ez azért van, mert nem pusztán a helyzet, hanem annak értelmezése dönti el, hogy milyen érzelem „jön ki a cső végén”. Ha egy helyzetet nem kívánatosnak, veszélyesnek értékelünk, akkor negatív érzéseink lesznek, ha pedig kívánatosnak, biztonságosnak, akkor pozitívak. Fontos megjegyezni: ez a folyamat teljes mértékben bennünk játszódik le, és főként korábbi tapasztalataink, a világról és az emberekről alkotott sémáink, illetve konkrét személyekről, helyzetekről alkotott vélekedéseink befolyásolják. A „már megint felidegesítettél” mondás például ebben a modellben levezetve valahogy így néz ki:

„Ebben a helyzetben, amiben ismételten vagyunk (kontextus), az általad mondottakat úgy értelmeztem (értékelés), hogy végül a düh érzelmét állítottam elő.”

Jól hangzik, ugye?

Az érzelmek egy komplex kommunikációs csomagként jelennek meg.
Csomag, hiszen az érzelem nem csak egy puszta érzés, hanem együtt jár egy sor biológiai jelenséggel: a szívfrekvencia, a vérnyomás és a légzés dinamikájának változása mellett az izomtónusunk, a testtartásunk, arcizmaink elrendezése (arckifejezések), és a hangunk tónusa, hangereje, a pupillánk átmérője, a bőrünk nedvességtartalma is változik – szinte a végtelenségig lehetne sorolni, mennyi minden történik a testünkben egy-egy érzelem hatására. Az érzelmek tehát nem pusztán a fejünkben jönnek létre, hanem teljes biológiai, pszichológiai énünkre hatással vannak.

Kommunikáció, mivel a fenti jeleket azonnal és automatikusan a tudtára adjuk a körülöttünk álló embereknek, amiket azok rögtön észlelnek is. Ez sem véletlenül alakult így: egy csoport számára a túlélés szempontjából rendkívül hasznos tisztában lenni azzal, milyen érzelmi állapotban van a másik.
Az érzelmek „kódfejtése” egyébként nem tudatos szinten zajlik, az emberek mégis elég pontosan meg tudják mondani mások arckifejezéséből, testtartásából, hanglejtéséből, hogy ki milyen érzelmi állapotban van éppen.

Az érzelmek hatására tendenciákat tanulunk meg viselkedési válaszainkban

Itt jön a lényeg: az érzelmek funkciója az, hogy befolyásolják a viselkedésünket, és teszik ezt rövid és hosszú távon egyaránt. Rövid távon úgy, hogy olyan viselkedési válaszokat generálnak, ami közelít vagy távolít egy helyzettől, embertől vagy objektumtól. Pozitív érzelem hatására közeledni (vagy a helyzetben maradni) szeretnénk, negatív érzelmeink pedig távolodásra vagy tárgyak, emberek eltávolítására (pl. harag) sarkalnak.

Hosszabb távon különböző helyzetek, emberek, tárgyak kapcsán tendenciákat alakítanak ki bennünk: ezt az embert kedvelem, azt nem kedvelem. Ezek a helyzetek jók, azokat kerülnöm kell. Ez a dolog tetszik, kell nekem, amaz nem tetszik és eldobom.

Mennyire vagyunk jóban az érzelmeinkkel?

„A meccs estéjén talán érzel majd valami szúrás félét. Az a becsvágy, ami b*zerál. B*sszál a becsvágyra! Csak fájdalmat okoz. Sosem segít. Tedd túl magad rajta. És jövő ilyenkor, amikor éled világod a Karib-tengeren, azt fogod mondani magadnak: Marsellus Wallace-nak igaza volt.”

 

A Ponyvaregény c. filmben bravúros módon jelenik meg az a vívódás, ami Butch – egy jobb sorsra érdemes bokszoló – lelkében lezajlik. Az „Arany óra” című fejezet ennek az érzelmi hullámvasútnak a dinamikájáról szól. Van egyáltalán olyan olvasó, aki nem látta ezt a filmet? Ha lenne ilyen, ne habozzon megnézni, remekműről van szó!

Node, mit tudunk kezdeni az érzelmeinkkel? „Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri balsorsa minden nyűgét s nyilait; vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, s fegyvert ragadva véget vet neki?” – teszi fel az örök kérdést Hamlet.

Hogy nemesb-e vagy sem azt nem tudom, de az biztos, hogy van néhány olyan módszer, amit bevethetünk, ha szeretnénk az érzelmeink feletti kontrollt visszaszerezni.

A következő részben ezzel folytatom, köszönöm a figyelmedet!

Barbara Fredrickson magyarul megjelent könyvei:

Barbara Fredrickson: Love 2.0 – Határtalan szerelem. Akadémiai kiadó, 2014

Barbara Fredrickson: A pozitív érzelmek hatalma. A boldogság evolúciója. Akadémiai kiadó, 2015

Fredrickson online tanfolyama a Courserán (ingyen megnézhető videókkal): https://www.coursera.org/learn/positive-psychology

Egy jó összefoglaló cikk az állati érzelmekről és személyiségről: https://qubit.hu/2017/11/28/az-eros-szemelyisegu-pontytol-a-bubanatos-tehenig-az-allati-erzelem-nem-vicc-hanem-bizonyitott-tudomanyos-teny

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn

További cikkek: